Sorozatunkban tudományos igényességgel vesszük végig azokat a népszerű tévedéseket és csúsztatásokat, amik a Hagyományos Kínai Orvoslást övezik.
A Hagyományos Kínai Orvoslás Kínán kívüli története a köztudatban azonos az akupunktúra történetével. Ennek praktikus okai vannak, és bizonyos szempontból érthető is, bár teljesen téves.
Az általános vélekedés valahogy így hangzik:
"A hagyományos kínai orvoslás (HKO/TCM) egyenlő az akupunktúrával, vagy ha nem is egyenlő vele, az a legfontosabb, leghatékonyabb terápiás eljárása."
Amikor például a Hagyományos kínai orvoslást, hát, legyünk megengedőek, kritizálják, akkor azt minden esetben az akupunktúrán keresztül próbálják meg.
Szögezzük le mindjárt az elején:
Az akupunktúra nem a Hagyományos kínai orvoslás legfontosabb, vagy leghatékonyabb adu ásza.
A dolog úgy néz ki, hogy a HKO alapvetően három nagy terápiás halmazzal vagy modalitással dolgozik.
- Gyógynövények (amibe a növényi, ásványi és állati eredetű farmakológiai ágensek egyaránt beletartoznak)
- Akupunktúra és moxa (mindig így, együtt. Az akupunktúra kínaiul 针灸. A 针 a tű, a 灸 a moxa. A beteg szükségletének megfelelően dönti el az orvos, hogy mikor és hol melyiket kell alkalmazni.)
- Tuina, azaz hagyományos kínai manuálterápia
A fenti három modalitás közül korántsem az akupunktúra élvez elsőséget - sem történetileg, sem a jelenlegi mindennapi klinikai gyakorlatban, hanem a gyógynövények. Nagyon leegyszerűsítve, egy HKO kórházban (amit úgy kell elképzelni, mint egy itthoni kórházat, ha az itthoni kórházakban lenne pénz vécépapírra, szappanra és tiszta ágyneműre, takaritószemélyzetre, valamint nővérekre, orvosokra - szóval értik), az akupunktúra általában egy részleget jelent a sok közül. Mellette van egy részleg tuina illetve ortopédia, esetleg egy rehabilitációs osztály, ahol főleg stroke-os betegeket kezelnek, és a többi osztály a Hagyományos Kínai Belgyógyászat (gasztroenterológia, kardiológia, nefrológia, andrológia-urológia, szemészet, fülészet stb), HKO Nőgyógyászat ill. gyerekgyógyászat hatáskörébe tartozik.
Utóbbiak döntő részben (>90%) gyógynövényreceptek felirásával illetve gyári gyógynövénykészítmények felírásával kezelik a betegeket. Persze a különbség nem ilyen vegytiszta, mert a legtöbb akupunktúrás orvos ír föl receptet is, ha úgy van, de talán ebből a vázlatos ismertetőből is látható, hogy az akupunktúra a HKO kínai praxisában egyáltalán olyan kizárólagos, mint ahogyan azt a világ egyéb tájain gondolják.
Annak egyébként, hogy a Kínán kívüli világ első sorban az akupunktúrával azonosítja a HKO-t rendkívül prózai okai vannak: a különböző országok jogi szabályozásai eléggé megbonyolítják a gyógynövénykészítmények importját és használatát, úgyhogy sokkal, de sokkal egyszerűbb szurkálni és moxázni, még akkor is, ha a HKO három modalitása igazán hatékonyan egymást támogatva tud működni.
