Sorozatunkban tudományos igényességgel vesszük végig azokat a népszerű tévedéseket és csúsztatásokat, amik a Hagyományos Kínai Orvoslást övezik.
Az előző rész tartalmából: szerzőnk kifejezte azirányú nemtetszését, hogy a tudományos rovatok újságírói és a témával tudományos cikkek formájában foglalkozó tudósok nyugaton azt sem tudják, mi az a Qi. Mindezek mellett még azon ment a tréfálkozás, hogy a magyar népszerű átírás alapján Csöcsiangnak (;-)) kellene mondani Zhejiangot.
“A helyzet az, hogy a hagyományos kínai orvoslás nyugati nyelven publikált szakirodalma 95%-ban a nyugati elvárásokat tükrözi, nem pedig a kínai történeti realitást.”
Paul Unschuld
A Hagyományos kínai orvoslás európai történetének (vagy, szép, bölcsész kifejezéssel élve: recepciójának) elindítása két személyhez köthető. Az első a holland Willem ten Rhijne volt, aki a XVII. század második felében a Holland Kelet Indiai Társaság (Vereenigde Oostindische Compagnie, VOC) alkalmazásában Japánban töltött pár évet. A végzettsége szerint orvosdoktor, hobbiját tekintve botanikus ten Rijne Japán közvetítéssel került kapcsolatba a hagyományos kínai orvoslással. Meg is írta az első európai nyelven írt akupunktúra témájú szakmunkát Dissertatio de Arthritide: Mantissa Schematica: De Acupunctura: Et Orationes Tres címmel (1683, London). A művel kapcsolatban pár érdekesség:
- A latin acupunctura kifejezést dokumentálhatóan itt használták először
- Az értekezés nyelvi pedigréje a következő képpen néz ki: a szövegeket kínai eredetiből egy japáni orvos fordította japánra. A VOC egyik tolmácsa lefordította japánról hollandra. Ten Rijne végső formába öntötta a szöveget, ellátta illusztrációkkal, és lefordította hollandról latinra.
- A könyv egyik grafikája alapján akkoriban a Japánok kis kalapács szerű eszközzel verték be a tűket.
- Noha ez az első európai nyelven kiadott akupunktúra témájú szakszöveg; nem ez az első hagyományos kínai orvosi témában publikált szöveg: pár évvel korábban már megjelent egy orvosi munka a köszvény gyógyításáról, amiben a moxáról mint a köszvény gyógyításának igen hatékony módjáról is szó esik. Az értekezésben a moxázás elég nagy súlyt kapott, a kiadvány értekezés elején van is egy metszet (vagy hogy hívják ezeket) a moxázás folyamatáról. (Hermann Busschoff: Two treatises, the one on medical gout (...), 1676, London)
Nézzék csak:
- Annak ellenére, hogy milyen sok áttételen keresztül ültették át latinra a szöveget, tulajdonképpen meglepően pontos szakkifejezéseket használ a könyv. Ten Rijne a qi-t például nagyon következetesen levegőnek fordítja.
Szóval a Ten Rijne által jegyzett kiadás megpróbált hű lenni az eredetihez: semmi misztikus variálás, ködpiszkálás, csak pontos megfigyelésen alapuló jelenségek szigorúan egzakt leírása.
Aztán jött egy francia bankár
Ha a hagyományos kínai orvoslás és az akupunktúra további nyugati történetét Ten Rijne kiadványa határozta volna meg, akkor lehet, hogy nem születik az utóbbi évtizedekben annyi kellemetlenül tájékozatlan kritika arról, hogy miért baromság a hagyományos kínai orvoslás - nekem meg nem kellene megírnom ezt itt.
Az ugyanis, hogy a hagyományos kínai orvoslás kapcsán sokan “meridiánokat” emlegetnek csatornák és hálózatok helyett (经络), a qiről meg azt hiszik, hogy az valamiféle okkult ezoterikus univerzális finomrezgés, amit az Everness fesztiválon töltenek be a harmadik szemen keresztül, Georges Soulie de Morantnak köszönhető.
De Morant francia bankár volt a XIX. sz. végén, aki egészen a diplomataságig vitte. A huszadik század első fertályában Kínában teljesített szolgálatot, és ott ismerkedett meg a hagyományos kínai orvoslással. Elhatározta, hogy lefordítja a Sárga császár belső tekercseit, annak ellenére, hogy semmiféle gyakorlata nem volt sem a hagyományos kínai szövegek fordításában, sem pedig a hagyományos kínai orvoslásban. Tudott egy két dolgot viszont az ayurvédáról, és az ayurvédában (illetve a Hindu tradícióban) használatos prána fogalmából kiindulva fordította energiának a qi-t, nem törődve azzal, hogy ennek így a hagyományos kínai orvoslásban semmi értelme nincsen, sőt: az az energiafogalom, meg az az okkultista metafizikus felhangokkal teli mitológia, amit ő odaköltött, teljesen értelmezhetetlen a hagyományos kínai orvoslás paradigmáján belül. (Erre egyébként a nagy tudású sinológus, Paul Unschuld minden adandó alkalommal rámutat - mint az közismert.)
Később de Morant maga is elismerte, hogy ez szükségmegoldás volt a részéről, és már nem tartja jó ötletnek.
A hagyományos kínai orvoslásból nyugaton de Morant átköltésének köszönhetően lett szigorú, szisztematikus megfigyeléseken alapuló tudományos modellből zavaros, new age-es, meseszerű energiákkal és okkult rezgésekkel telipakolt izé. Hiedelemrendszer. Olyan babonaság, amit csak ilyen primitív mucsai népek vesznek komolyan, de semmiképpen a fehérköpenyes tudósok.
Amikor nyugaton a qiről beszélnek, akkor általában (>90%) de Morant fordítói leleményének köszönhetően valami egészen másról beszélnek, mint amikor a hagyományos kínai orvoslás beszél a qi-ről. Vagy az elmúlt kb. 3000 év során bármikor beszélt róla.
Mivel ez a cikk megint elég hosszú lett, lesz még egy rész, amiből már becsszóra kiderül, hogy a HKO-ban mi az a qi. Eskü!
Kedves emberek, tartsanak velünk, legközelebb is!
