Sorozatunkban tudományos igényességgel vesszük végig azokat a népszerű tévedéseket és csúsztatásokat, amik a Hagyományos Kínai Orvoslást övezik.
A Hagyományos kínai orvoslást övező talán legnagyobb tévedés/csúsztatás a qi mibenlétével, funkciójával kapcsolatos. A legelterjedtebb vélekedés szerint a qi az egy ilyen IZÉ. Energia. Misztikus életerő.
Hát, nem. Nagyon nem.
Aki főként a mainstream média életmód- és tudományos (tehát wikipédiából összeollózott) cikkeiből tájékozódik a HKO-ról, az könnyen juthat arra a végkövetkeztetésre, hogy a Hagyományos kínai orvoslás csíje valamiféle misztikus vitális energia.
A hagyományos kínai orvoslást két okból nagyon kifizetődő az akupunktúra felől megpróbálni támadni. Egyrészt, ugye, a kínán kívüli világ számára HKO = akupunktúra. A másik ok, hogy az akupunktúra nagyon alkalmas a szalmabáb érvelés fölépítésére, és a nagyokos kritikusok olcsó facebook like-okat zsebelhetnek be anélkül, hogy bárminek utána kellene nézni. Az aduásznak szánt gondolatmenet a következőképpen hangzik (és, igen, most pedagógiai célból mink is szalmabábokból építünk bábszínházat, de mentségünkre legyen mondva, hogy a szóban forgó zsenik tényleg ennyire képesek csak sajnos vö. pl. Simon Singh és Edzard Ernst - Trükk vagy terápia, Park, 2008, 54.o. Az idézet nem onnan van, de lehetne.): "Az akupunktúra működési elve, hogy a test energiahálózataiban, a "meridiánokban" áramló mágikus életerő, a qi manipulálásának segítségével fejti ki gyógyító hatását. A jelenlegi tudományos álláspont szerint ilyen életenergia nem létezik, tehát az akupunktra nem működhet."
Ezzel a gondolatmenettel egyetlen baj van:
Azt, hogy a qi energia (sőt: életenergia!) lenne, a a HKO igen vaskos tudományos szakirodalmában egyetlen szöveg sem állítja.
Sehol.
Soha.
De még csak nem is céloz ilyesmire.
Sehol.
Soha.
És még csak nem is következik abból, amit a HKO megfogalmaz.
Heló, mi?
A Qi nem életenergia.
Amikor valaki hosszú, "tudományos" cikket közöl arról, hogy miért baromság az akupunktúra, és ott elkezd arról delirálni, hogy azért, mert a qi nem létezik, akkor, ahogy Pósalaki bácsi mondta Nyilas Misinek, nyugodtan Ugorgyunk. Annak az embernek ugyanis egészen pontosan annyi fogalma van arról, amiről éppen nyilvánosan véleményt fogalmaz meg, mint random 90es évek beli magyar forgatókönyvíróknak arról, hogy hogyan beszélnek az ún. hétköznapi fiatalok, amikor egymással kommunikálnak. Nem valami nagyon sok.
A Qi a HKO egyik alapfogalma, és semmi köze ehhez a new age-es bohóckodáshoz.
[Zárójeles, keretes RANT.]
A népszerű magyar átirásban ezt egyébként úgy kell írni, hogy Csi. Mivel a népszerű magyar átírás elég viccesen néz ki, ráadásul inkább messzebb visz a helyes kiejtéstől, mint közelebb, mi a továbbiakban a jelenleg legelterjedtebb, pinyin átírást fogjuk használni. Attól még persze nincs azzal semmi baj, ha rendes magyar emberek módjára csínek ejtjük azt, hogy 气. Aki Peking és Nanking helyett magyar beszélgetésben Beijinget ill. Nanjingot mond az nem azért teszi ezt, mert nagyon fontos számára az autentikus kiejtés, hanem mert szeretné megmutatni, hogy milyen tájékozott. Aki pedig a népszerű irányelveket követendő Pejcsinget és Nancsingot mond, azt kutya kötelessége kinevetni minden tisztességes magyar embernek. Csöcsiangot szabad mondani, de csak akkor ha az első felét megnyomjuk, és jó boomer módjára kacsintunk is mellé (nincs bajom a boomerekkel amúgy, magam is erős). Na, így elsőre ennyit a "Bevezetés a kínai földrajzi nevek követendő magyar kiejtéséhez" című akadémiai székfoglalómból.
[Zárójeles, keretes RANT over.]
Szóval a Qi
A HKO alapelméletében (中医基础理论 - néha írok majd ide ilyen kínai szavakat is, hogy úgy tűnjön, értek hozzá. Lehet, hogy lesz köztük pár kamu is, úgyse veszi senki a fáradságot, hogy lecsekkolja), igen előkelő helyet foglal el. Csakúgy, mint pl. a Yin és a Yang (népszerű magyar átírásban: jing és jang - szintén nem energia, sőt, energiák, de ez most lényegtelen), vagy a csatornák és hálózatok a.k.a. meridiánok (szintén nem meridiánok, hanem csatornák és hálózatok, de ez is lényegtelen).
Na, szóval
A Qi-ről nyugaton szeretik azt terjeszteni, hogy az valamilyen univerzális életenergia. Az energiát itt értsük úgy, ahogy azok értik, akik ezt terjesztik (a hko kritikusai és félművelt propagátorai egyaránt): okkultista, new age-es, XIX. század végi vitalizmusban gyökerező konnotációkkal. Tehát valamiféle rendkívüli finomságú rezgés. Vagy szabad szemmel láthatatlan anyag. Vagy ilyen izé. Tulajdonképpen mindegy is.
A Qi ezek közül egyik sem. Az ókori Kínaiaknak nem volt olyan energiafogalmuk, ami ezzel a népszerű fölfogással rokonítható lenne. Ilyen energiafogalmuk magazinszerkesztőknek és a magukat rendkívül komolyan vevő újságok tudományos újságíróinak van.
Tehát a Qi nem vitális energia. De akkor mi?
Nagyon jó a kérdés, nem véletlenül én tettem föl. Maradjanak velünk, mert ez a poszt két három részes, hogy hatékonyabban találják meg az internetes keresők a weboldalunkat.
